Nemrég hallottam egy mondást: „Érdekes, hogy aki beugrik a mókuskerékbe, morog, hogy forog.” Vicces ebben a mondatban a rím, meg maga a mókuskerekes kép is, de azért van itt egy elég kemény üzenet. Ugyanis pontosan ez szokott történni a való életben. Rengeteg embert ismerek, aki frusztrált és elégedetlen a mostani élethelyzetével. Nem szeretik a munkájukat, nem találnak munkát. Nincs elég bevételük. Nem tudják törleszteni a hiteleiket, stb. Még hosszasan sorolhatnám.

Érdekes azonban azt látni, hogy a legtöbben morognak. Érdekes azt látni, hogy sokan mennyire el tudnak távolodni attól az egykori döntési helyzettől, amikor igent mondtak. Igent mondtak éppen azokra a körülményekre, amelyek a mostani elviselhetetlen helyzet felé kezdték terelni őket.

A legtöbb ember nem szívesen vállalja fel a felelősséget, hogy nagyrészt az ő döntése volt az az élethelyzet, amiben most van. És tényleg inkább „morog”: másokat szid, minthogy azt mondja: „Ezt elrontottam”. Én rontottam el. Me, myself and I. Pedig amíg nem tudjuk kimondani, hogy mi voltunk a balfékek, addig azt éljük meg, hogy csak mások tudnak a helyzetünkön javítani – hiszen ők tettek bele minket. Szidjuk az államot, a bankokat, a munkáltatót, csak éppen önmagunkat nem. Persze nem az a feladat, hogy a nagy önostorozással még jobban lenyomjuk magunkat lelkileg. Éppen ellenkezőleg. A lehangoltságból valahogyan ki kell törnünk, különben nem tudunk elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy egyáltalán elképzeljük, hogyan lehetne másképp.

Pedig a felelősség felvállalása felszabadító is tud lenni. Sokkal jobb tudni, hogy lehet tenni valamit, minthogy másokra kellene várnunk. Nagy erőt ad, hogy megérezzük: van erőnk és vannak lehetőségeink. Belementünk egy helyzetbe, de ki is tudunk jönni belőle. Nem gyorsan. Nem egyszerűen. Nem anyagi vagy erkölcsi veszteségek nélkül. De ki lehet jönni. Amíg élünk, tudunk választani.

Ezért fontos az öngondoskodás témája. Hogy elvileg és gyakorlatilag is megtapasztaljuk azt a gondolatot, hogy önmagunk sorsának a kovácsai vagyunk. Vagy ha nem vagyunk, lehetünk. És hogy a sorsunk kézbevételére egyetlen jó időpont van. A mai nap. Vagy legalább is május 31, az Öngondoskodás Expó napja.