KezdőlapEgyébTe vissza szoktad adni, ha az eladó a te javadra téved?

Hozzászólások

Te vissza szoktad adni, ha az eladó a te javadra téved? — 9 hozzászólás

  1. Ha az emberek tudnák, mekkora zűrt képesek ezzel okozni a pénztárosnak, kétszer is meggondolnák… Komoly cégeknél szigorú előírások vannak a pénztár kezelésére, ha hiány vagy többlet van le kell ellenőrizni az egész forgalmat a pénztár kinyitásától kezdve. Nem úgy megy, hogy a pénztáros benyúl a pénztárcájába és beteszi a hiányzó összeget. Ez ugyanúgy TILOS, mintha kivenni akarna.

  2. Visszaadom, ha észreveszem! Becsületből. Milyen lenne az, ha teszem föl, egy kamerával felszerelt helyen „lelép” az ember a többlettel, és utánaszólnának: milyen kínos lenne, nem ?? Ahogy felénk látom,több helyen nem jó szemmel nézik, ha a pénztárban/fizetéskor megvárom a blokkot, és átnézem a visszajáró pénzt is. Nemegyszer sértett, rosszalló pillantásokat és megjegyzéseket is kapok emiatt!!

  3. Hello Judit, hello!

    En biza rogton szolok, automatice, osztonosen. Tobbszor is elofordult mar es orzok mind furcsallo, mind pedig halas tekinteteket is memoriamban.
    Azt szoktam ilyenkor mondani: Tobbet se szeretnek fizetni, de kevesebbet se.
    Olyan is elofordult azonban, h. magam sem vettem eszre a helytelenul tortent visszaadast: idegen hely, tavolsag, na, oda mar nem hajtottunk vissza.
    Es olyan is tortent, hogy 2. babankat varva aktiv kislanyunkkal a postan meg (velelmezem, szandekosan) atvertek. Nem csupan a zsebtolvajoktol kell tartani, hanem mindenkor ervenyes: ad hoc blokk ellenorzese a visszajaroval egyutt, mert megnezheted Magadat. Addig csinaljon a gyerek, amit akar, addig el nem jossz a penztartol, amig nem rendezed a dolgodat figyelmesen. Nagyon kiszolgaltatottnak ereztem magamat akkor…
    A napokban EUR-t valtottam es 100,- helyett 50-ert kaptam HUF-ot: meglepodtem es persze rendezodott 🙂
    Azt sose felejtem el mikor az ujpesti piacon harisnyat vettem a gyerkoknek es tevedesbol 10.000,- HUF bankjeggyel fizettem, konkretan azt gondolvan, hogy az 1.000,-, magyaran lazan tovabb setaltam azzal, hogy 20,- forint jattot hagyok az eladonak :-). Nem mellesleg, az volt minden penzunk akkor jo nehany napra es vartak esedekes befizetesek… Az arus ffi azonnal viccelodni kezdett (ezt komolyan gondolom?), 1. nem is ertettem, aztan visszakaptam a jelentos summaju maradekot 🙂
    Hozzateszem, bennem ez jo erzest kelt. Baromi rossz lehet penztar zaraskor szembesulni a hiannyal, amit levonnak a fizetesunkbol. Velem ez anno 1x meg is tortent: nem csak altalam hasznalt penztarkasszabol! 100%-osan tudom, hogy magam minden jegyet annyiert adtam el, amennyibe valojaban kerult, megis rajtam, probaidoson csattant az ostor. Haaat, senkinek sem kivanom.

    Tovabbi szep nyarat!

  4. Csilla, jó, hogy írod a torrentoldalakat is. Engem néztek már hülyének azért, mert megveszem a DVD-t és nem letöltöm, nem értették, mire akarok kilyukadni 🙂
    Persze itt is ütközöm akadályokba, pl. amikor a többnyelvű nevelés miatt orosz webáruházból próbáltam DVD-ket és hanganyagokat rendelni (rendszerint nagyon olcsók), és kiderült, hogy nem tehetem, mert ezeket nem szállítják Oroszországon kívülre. A fene se érti, miért, amikor a világ bármely részén letölthetem 28 helyről… Szóval van, amikor hiába próbálok legális lenni…

  5. Szia! Nagyon örülök, hogy erről más is igy gondolkodik!
    Én is természetesnek vélem, ha valaki téved, akkor segiteni kell és ezt a tettemet én sajátomnak érzem és minden körülmények között visszaadtam a pénzt vagy, a számlát, ha észrevettem a tévedést.
    Nekem ez lelki nyugalmat jelent és én nagyon szeretek az emberek szemébe nézni és nyugodtan aludni!
    Annak pedig külön örülök, hogy ez a pénzügyi inteligencia része és ez az emberségről szól!
    Nagyon szépen köszönöm!
    Petőfiné Erzsébet

  6. Én is visszaadom, rendszeresen előfordul, hogy a javamra tévednek. Nem aludnék jól, ha nem adnám vissza:)

  7. Ennek szerintem nemcsak ahhoz van köze, hogy csak olyan pénz legyen nálam, amiért tettem is valamit érdemben. (Ahhoz is persze.)

    Hanem ahhoz is, hogy kettős mércével mérünk. Amikor arról hallunk, hogy valaki lopott, és így alapozta meg a vagyonát, különösen ha az a fehér galléros bűnözéshez kapcsolódik, akkor hajlamosak vagyunk az öklünket rázni, és puffogni. Pedig amikor valaki a javunkra téved, és elsunnyogjuk, az ugyanolyan lopás. És érdekes, azt jogosnak tartjuk…

    Kis magyar panaszkultúrán edződött lelkünk és szemléletünk számára ez teljesen elfogadható. Ahogyan az adóelkerülés is ugyanez a kategória nálam.

    Én mindig azt tanítom a pénzügyi intelligenciáról, hogy add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené: ne csalj az adóval, egyéb kötelezettségekkel, ne csapj be másokat, ne tölts le torrentoldalakról olyan cuccokat, amelyek pedig pénzbe kerültek, és még sorolhatnám. A pénzügyi intelligenciának az is része, hogy nemcsak magamnak akarok mindent (az nem pénzügyi IQ, hanem kapzsiság), hanem az is, hogy képes vagyok adni (adakozás), és képes vagyok más teljesítményét, munkáját, jogalapját (pl. az állam adóbehajtáshoz való jogát) elismerni pénzben is.

    Ez az az eset, amikor a pénzügyi intelligencia és az etika találkozik.

    Himer Csilla
    pénzpedagógus
    pénzügyi coach, alias Judit rokonlelke… 😀

  8. Szia! Örülök az írásodnak. Én is vissza szoktam adni a pluszt, sőt volt már, hogy az eladó rosszul számolt (kevesebbet), és felhívtam rá a figyelmét. Azt hiszem, elsősorban magam miatt csinálom. Becsületesség, korrektség, önmagamért, mert nem terheltem a lelkiismeretemet; de persze a másik emberért is. Így tiszta. Nekem se legyen károm, de neki sem. Köszi, hogy megírtad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.