KezdőlapEgyébNeked van törzsvásárlói kártyád?

Hozzászólások

Neked van törzsvásárlói kártyád? — 9 hozzászólás

  1. A Typotex-nél is, a DM-nél és a Spar-nál is van törzsvásárlói kártyám. Az elsőt emelem ki: jelentős kedvezményt adnak vele: 15-20%-ot.
    Viszont szerintem is többet vásárolnak az emberek a szükségesnél általában, mert a reklámok befolyásolják őket, pl. a a TV és a direkt marketingesek. Utóbbiak nagyon drága portékákat is el tudnak adni ravasz módszerekkel és banki hitelkonstrukciókkal, amiket aztán nem könnyű évekig fizetni. Ez a befolyásolás persze nem új keletű – a kirakatokkal kezdődött valamikor régen… És a kártyák is számítanak…

  2. Sziasztok!
    Vannak törzsvásárlói kártyáim, de nyitott szemmel járok, és nem ragaszkodok hozzájuk.
    A DM-ben például olyanokat szoktam beszerezni vele, amik olcsóbbak, és valószínűleg környezet-barátabbak is a többi, nagykereskedelmi forgalomban kapható “nagy” márkánál.
    De tényleg nem ragaszkodok semmihez. Már sokszor találtam annál jobbat, mint eddig használtam, és akkor váltottam.
    Próbálok tudatos lenni. 🙂
    Szép napot.
    T

  3. Sziasztok!

    Én úgy látom, ahogy Balázs és Zoltán is írta, ha az ember tudatos, megtervezi a vásárlásait, és nem hagyja magát elcsábítani, akkor egy keveset lehet megtakarítani. Nagyon jó Névtelen észrevétele, hogy inkább a bevételi oldalt kellene növelni, mert arra inkább tudunk hatással lenni, mint az árakra, de a tudatosság itt is fontos. De visszatérve azonban a pontgyűjtő kártyákra, szerintem a boltoknak még a tudatos vásárlók is profitot hoznak, ugyanakkor az emberek többsége nem tudatos, ők pedig extra profitot generálnak, ahogy Judit fogalmazta, a sok felesleges áru megvásárlásával. Mégis a legnagyobb veszélyét ezeknek a kártyáknak abban látom, hogy kialakítanak egyfajta vásárlási szokást, “magukhoz láncolják” az embereket, és egy nem kívánt szokástól, ami egyfajta kényelmet, vagy vélt előnyt biztosít nagyon nehéz megszabadulni. Saját példa: nekem Shell pontgyűjtő kártyám volt, ami miatt a gondolataimban mindig az volt, hogy ott kell tankolnom, mert az “nekem jó”. Talán az elején még 1% engedményt adtak, minden száz forint után 1 pontot, amit később átalakítottak 1 liter benzin után 1 pontra. Ma a benzin 400 forint felett van, tehát a kedvezmény valahol a nulla és a semmi közé esik, ugyanakkor ez a kút az egyik legdrágább…
    Ma már nincs ilyen kártyám.
    Másik példa: Anyu rendszeresen postán bankkártyával fizeti csekkeket, ami nem kevés plusz költséget eredményez. Év elején kiszámítottam Neki, hogy ez éves szinten több, mint 10000 forint, mégsem akar tőle megválni, mert ez Neki így “kényelmes”. Ezt a példát azért írtam le, mert szerintem a bankkártya is egyfajta törzsvásárlói kártya, csak nálunk a bankok többsége nem pénzt ad a tagságért, hanem pénzt vesz el.

    Szép napot Mindenkinek!
    Imi

  4. Nálam a DM kártya éppen ellenkező hatást váltott ki a túlköltekezéssel kapcsolatban. A pontok hihetetlen növekedése ébresztett rá, hogy mennyit is költhetek el a DM-ben, ezért már nagyon visszavettem a DM látogatásaimat.

  5. Sziasztok !
    Pontgyűjtőkártyáról mi a véleményem?
    1.DM kártya nekem is van.Sok terméket nem veszek ott.Itt fogkefét,mosogatógép tablettát veszek.Utóbbit ott ahol gazdaságos.Dm hátránya részemről sok német termék.Valamiért nem kedvelem ezeket.Miért ?
    Sampont,fogkrémet,szappant ,mososzert ami egyben ablaktisztítónak is nagyszerű más helyen ,minőségit veszek az gazdaságos és természetes.E termékekhez is van törzsvásárlói kártyám.Itt veszem meg a vitamint is .Ezek után kapok is kedvezményt.Sőt ,a kedvezmény összegét ÁFÁ-val növelt értékben számolják.
    2.Tesco pontgyűjtőkártya:ez aztán hozza a vevőket,Tesco-nak.Ilyen kártyánk nincs és nem is lesz.
    Előnyben részesítem napi -heti bevásárlásnál a Magyar tulajdonúnak vélt üzletet:CBA,100 Forintos jellegű üzletláncot,mert vannak részemről bevált termékei,jó minőségűek és árban is jobb mint a DM és nem a multihoz megy a pénzem. Egy része magyar termék.
    Szakmám kereskedő így másként látom a bevásárlást.
    Mire van ténylegesen szükségünk és mit akarnak megvetetni velünk.
    Szép napot kívánok !

  6. Remek írás, a probléma mindkét oldaláról.
    1- A hűségkártyák költségeit a vásárló fizeti ki.
    Ezzel kapcsoaltban egyébként az a véleményem, hogy inkább arra kell figyelni, hogy az ember egyre többet keressen mint hogy filléres előnyöket jelentő hűségprogramokban vesz részt.
    2- A személyes adatok védelme: az adatelemzés ma már sokkal messzebre jutott mint azt a lakosság legmerészebb álmában is elképzelné. Csak egy példa: a Visa olyan algoritmusokat ismer fel, amelyek alapján meg tudják jósolni, 3-5 even belül a magas vérnyomás kialakulását vagy hónappal 4-6 hónappal előre meg tudják állapítani, hogy a kártyahasználó el fog-e vállni.

  7. Jó téma.
    Szeretem a vásárlói kártyákat, mert ténylegesen visszaad aprópénzeket, ami éves szinten akár 30-40 ezer Ft is lehet.
    S ez pontos számítás.
    A vásárlási ösztökélő erő azokra biztosan él, akik nem tudatosak, akik össze-vissza mindent megvesznek.
    Amikor szóba került ez a téma, amikor ezt a témát láttam a leveleim közt felhozni, örültem, mert számomra nagy segítség, mivel van egy olyan rendszer is, mely nyomonköveti a költekezéseket, s ebből sikeresen láthatóak a költekezések egy része. Ez azoknak lehet érdekes, akik szeretnék a rögzítetlen, eseti költekezéseiket is nyomon követni. Amit ezen a rendszeren keresztül vásárolgatok, azt nem kell felirogatnom már.
    Az adatok megadásával kapcsolatban az a véleményem, hogy az a pár levél gyorsan-könnyen törölhető, de akár még értéks infót is hozhat. Van ali azt hozza fel erre, hogy az Apeh (Nav?) láthatja a vásárlói forgalmat. Válaszom: éljünk becsületesen, s nem fog minket rángatni az Apeh, illetve a fentemlített vásárlói közösség Svájci, s nem hiszem, hogy számon kérheti a az Apeh adott céget, hogy mekkora forgalmat generált adott évben adott vásárló…
    Nekem eddig csak pozitív a tapasztalatom.

  8. Sziasztok,

    Szerintem ebben is, úgy, mint a legtöbb dologban nincs jó vagy rossz, “csak” egy jelenség, amit használhatunk bizonyos módon, mértékkel – ki semennyire, ki függően és persze lehet a kettő között is.

    A DM-es példa jó, mert ugye sok helyen átvette a régi vegyszereket árusító boltok szerepét. Annak ellenére, hogy nem nagyon van konkurenciája, nem rosszak az árai és sampont, fogkrémet, papírzsepit kell venni valahol, ha meg lányok is élnek a családban, egyéb dolgok is bekerülnek a kosárba, amik nem impulzusvásárlások, hanem viszonylag önálló személyes igények (ez mondjuk más tészta, hogy mennyire önálló az ember döntéseiben).

    Szóval, ha úgyis vásárolok valahol, akkor tudatosan, tervezve, tartva a tervemet, szerintem simán kihasználhatom a pontgyűjtést, ha utána kapok 15 plusz százalékot. Ha ez olyan csáberő lenne, ahova amúgy nem járnék, az nálam más ítélet alá esik – a valódi szükséglet megítélése szerintem eléggé alapvető készség kell, hogy legyen, ha az ember a “maga útját” járja. 🙂

    Az adat-kérdés is érdekes téma. Én sem adom meg fűnek-fának az adataimat, de tudom, hogy bekerült már pár ilyen marketing-adatbázisba, kezelem is a helyzetet: nem zavar, tudom, látom az apró betűs alsó részen, hogy mi a helyzet. Érzékeny adatot lehet, hogy adatvédelmi elvek szerint tényleg gyűjtenek rólam, de az életem nem azon fog fordulni, hogy kiderül-e, hogy 8 évvel ezelőtt óvszert vettem valahol. Ha emiatt aggódnék, akkor attól tartok több időt és energiát vinne el az aggodalom és a bóják kerülgetése, mint amennyi bajtól esetleg megóv az, hogy kívül maradok minden marketing-rendszeren. Ez is egyéni dolog: kinek mi a fontos, arra szánja az időt. Önállónak, függetlennek lenni értékes élethez vezető elv, de simán el tudom képzelni, hogy az adataim védelme is függőséget okozhat ha ráparázok erre a jelenségre. 🙂

    Szép napot!

  9. Teljesen egyetértek, nekem sincs semmilyen pontgyűjtőkártyám, mégha ezért furcsán néznek rám.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.