Neked van törzsvásárlói kártyád?
Fotó: kenguruprint.hu
Sok cég kínál pontgyűjtő akciókat és egyéb kedvezményeket azoknak az ügyfeleinek, akik regisztrálnak az adatbázisukba. A nevedért és egy-két adatodért cserébe kapsz egy kártyát, amit minden fizetéskor használsz. Csak átadod a kártyát a pénztárosnak, a rendszer pedig automatikusan nyomon követi a vásárlásaidat, és számolja a bónuszpontokat. A tagság valamennyire hasonlít a törzsvásárlói klubok rendszeréhez: minél többet vásárolsz, annál nagyobb kedvezményeket kapsz.
A törzsvásárlói kártyáknak szerintem számos pénzügyi intelligencia vonatkozása is van. Erről szeretnék néhány szót ejteni:
1. Több nőtől is hallottam, hogy DM-kártyája van, amitől a legteljesebb lelki nyugalomban veszi meg a huszadik gyönyörűen csomagolt sampont vagy valami új sminket. A vásárlásakor úgy érzi, „ő itt fontos”, és most kényeztette magát, a kedvezmények tudatában pedig sokkal többet enged meg magának, hiszen „úgyis visszajön”. Valójában nem jön vissza semmi. A kedvezményekkel együtt is mi fizetünk a cégeknek, és ők a mi zsebünkből kihúzott profitból meggazdagodnak. Nincsen jóléti cég, akinek az lenne a fontos, hogy mi járjunk jobban.
2. Fogyasztói kultúrában élünk, ezért a vásárlásaink legnagyobb része alapvetően szükségtelen túlfogyasztás. Olyan dolgokat veszünk meg, amire nincs szükségünk, de megkívántuk, mert a reklámok és a lelki gondjaink megkívántatták velünk. Aki követi a kiadásait, azonnal láthatja, hogy ezek az impulzusvásárlások mennyi pénzt visznek el a havi családi költségvetésből. Ezek az impulzusvásárlások és tervezetlen, szükségtelen kiadások még egy alacsonyabb életszínvonalú családban is havi több 10 000 forintra rúghatnak. Ez éppen az a pénz, amire a pénzügyi fejlődésünkhöz szükség lenne. Ebből lehetne elmenni tanfolyamokra, és ebből lehetne megtakarítást képezni öregkorunkra, ugyanis a nyugdíjunkból 20-30 év múlva már nem fogunk tudni megélni.
3. A harmadik gond a személyes adataink és az azzal való visszaélés. Az én szememben ez a legnagyobb probléma. Életemben egyszer, vagy 15 éve akartam én is igényelni egy ilyen pontgyűjtő kártyát, de teljesen megdöbbentem, hogy milyen és mennyi adatot kértek be rólam: név, nem, életkor, lakcím és a fogyasztási szokásaim a-tól z-ig. Akkor azt mondtam, hogy „na, ehhez semmi közötök!”, és kidobtam a papírt. Azóta is ehhez tartom magam, és hetente minimum kétszer elmondom, hogy „nincs pontgyűjtő kártyám, és nem is akarok igényelni, köszönöm.”
Ez a téma azért kikerülhetetlen, mert információs korban élünk, ahol az adat a legnagyobb érték. Amikor arra mentem haza, hogy betörtek hozzám, és mindent felforgattak, szerinted mit kerestem azonnal? A készpénzes borítékot? Az aranyakat? Hát nem! A laptopomat kerestem, és azon kezdtem törni a fejemet, hogy mikor mentettem utoljára. Manapság ugyanis az ember adatai a legnagyobb érték, és ezt a cégek is tudják. Ami adatot egyszer megadtál magadról, az gyűlik, kezelődik és elemződik. És mivel ma már minden vásárlást számítógépes kasszánál fizetsz, a cégek a teljes fogyasztói szokásrendszerünket feltérképezik, kielemzik és akciókra fordítják. Számomra rémisztő az a gondolat, hogy valakik valahol 8 évre visszamenőleg le tudják hívni az adataimat, hogy mikor mit és hány darabot vettem. Ha már épp a DM-et említettem, egy ilyen boltban a legintimebb privát szféráddal veszel részt. Nem mindegy például, hogy mikor és milyen céllal vesz valaki egy csomag óvszert. A párjával fogja használni, vagy éppen félrelépni készül? A párod nem tudja, hogy mi lett annak a 8 évvel ezelőtt megvett doboz óvszernek a sorsa, és talán már te is jobb szeretnél elfelejtkezni róla, de a cég, akinél a kártyát igényelted, mindenre emlékszik, és mindent bizonyítani is tud. Azért ez elég nyugtalanító gondolat…
Szóval van a törzsvásárlói kártyáknak egy ilyen olvasata is: egy-két forint vélt vagy valós kedvezményért lemondasz a személyes adataidról és a privát szférádról. És persze a technika haladásával párhuzamosan ugyanez a probléma megjelenik a tableteden és a mobiltelefonodon is, amikor azokkal vásárolsz. Gondold ezt át, mielőtt a legközelebb megadod az adataidat!
A Typotex-nél is, a DM-nél és a Spar-nál is van törzsvásárlói kártyám. Az elsőt emelem ki: jelentős kedvezményt adnak vele: 15-20%-ot.
Viszont szerintem is többet vásárolnak az emberek a szükségesnél általában, mert a reklámok befolyásolják őket, pl. a a TV és a direkt marketingesek. Utóbbiak nagyon drága portékákat is el tudnak adni ravasz módszerekkel és banki hitelkonstrukciókkal, amiket aztán nem könnyű évekig fizetni. Ez a befolyásolás persze nem új keletű – a kirakatokkal kezdődött valamikor régen… És a kártyák is számítanak…
Sziasztok!
Vannak törzsvásárlói kártyáim, de nyitott szemmel járok, és nem ragaszkodok hozzájuk.
A DM-ben például olyanokat szoktam beszerezni vele, amik olcsóbbak, és valószínűleg környezet-barátabbak is a többi, nagykereskedelmi forgalomban kapható “nagy” márkánál.
De tényleg nem ragaszkodok semmihez. Már sokszor találtam annál jobbat, mint eddig használtam, és akkor váltottam.
Próbálok tudatos lenni. 🙂
Szép napot.
T
Sziasztok!
Én úgy látom, ahogy Balázs és Zoltán is írta, ha az ember tudatos, megtervezi a vásárlásait, és nem hagyja magát elcsábítani, akkor egy keveset lehet megtakarítani. Nagyon jó Névtelen észrevétele, hogy inkább a bevételi oldalt kellene növelni, mert arra inkább tudunk hatással lenni, mint az árakra, de a tudatosság itt is fontos. De visszatérve azonban a pontgyűjtő kártyákra, szerintem a boltoknak még a tudatos vásárlók is profitot hoznak, ugyanakkor az emberek többsége nem tudatos, ők pedig extra profitot generálnak, ahogy Judit fogalmazta, a sok felesleges áru megvásárlásával. Mégis a legnagyobb veszélyét ezeknek a kártyáknak abban látom, hogy kialakítanak egyfajta vásárlási szokást, “magukhoz láncolják” az embereket, és egy nem kívánt szokástól, ami egyfajta kényelmet, vagy vélt előnyt biztosít nagyon nehéz megszabadulni. Saját példa: nekem Shell pontgyűjtő kártyám volt, ami miatt a gondolataimban mindig az volt, hogy ott kell tankolnom, mert az “nekem jó”. Talán az elején még 1% engedményt adtak, minden száz forint után 1 pontot, amit később átalakítottak 1 liter benzin után 1 pontra. Ma a benzin 400 forint felett van, tehát a kedvezmény valahol a nulla és a semmi közé esik, ugyanakkor ez a kút az egyik legdrágább…
Ma már nincs ilyen kártyám.
Másik példa: Anyu rendszeresen postán bankkártyával fizeti csekkeket, ami nem kevés plusz költséget eredményez. Év elején kiszámítottam Neki, hogy ez éves szinten több, mint 10000 forint, mégsem akar tőle megválni, mert ez Neki így “kényelmes”. Ezt a példát azért írtam le, mert szerintem a bankkártya is egyfajta törzsvásárlói kártya, csak nálunk a bankok többsége nem pénzt ad a tagságért, hanem pénzt vesz el.
Szép napot Mindenkinek!
Imi
Nálam a DM kártya éppen ellenkező hatást váltott ki a túlköltekezéssel kapcsolatban. A pontok hihetetlen növekedése ébresztett rá, hogy mennyit is költhetek el a DM-ben, ezért már nagyon visszavettem a DM látogatásaimat.
Sziasztok !
Pontgyűjtőkártyáról mi a véleményem?
1.DM kártya nekem is van.Sok terméket nem veszek ott.Itt fogkefét,mosogatógép tablettát veszek.Utóbbit ott ahol gazdaságos.Dm hátránya részemről sok német termék.Valamiért nem kedvelem ezeket.Miért ?
Sampont,fogkrémet,szappant ,mososzert ami egyben ablaktisztítónak is nagyszerű más helyen ,minőségit veszek az gazdaságos és természetes.E termékekhez is van törzsvásárlói kártyám.Itt veszem meg a vitamint is .Ezek után kapok is kedvezményt.Sőt ,a kedvezmény összegét ÁFÁ-val növelt értékben számolják.
2.Tesco pontgyűjtőkártya:ez aztán hozza a vevőket,Tesco-nak.Ilyen kártyánk nincs és nem is lesz.
Előnyben részesítem napi -heti bevásárlásnál a Magyar tulajdonúnak vélt üzletet:CBA,100 Forintos jellegű üzletláncot,mert vannak részemről bevált termékei,jó minőségűek és árban is jobb mint a DM és nem a multihoz megy a pénzem. Egy része magyar termék.
Szakmám kereskedő így másként látom a bevásárlást.
Mire van ténylegesen szükségünk és mit akarnak megvetetni velünk.
Szép napot kívánok !
Remek írás, a probléma mindkét oldaláról.
1- A hűségkártyák költségeit a vásárló fizeti ki.
Ezzel kapcsoaltban egyébként az a véleményem, hogy inkább arra kell figyelni, hogy az ember egyre többet keressen mint hogy filléres előnyöket jelentő hűségprogramokban vesz részt.
2- A személyes adatok védelme: az adatelemzés ma már sokkal messzebre jutott mint azt a lakosság legmerészebb álmában is elképzelné. Csak egy példa: a Visa olyan algoritmusokat ismer fel, amelyek alapján meg tudják jósolni, 3-5 even belül a magas vérnyomás kialakulását vagy hónappal 4-6 hónappal előre meg tudják állapítani, hogy a kártyahasználó el fog-e vállni.
Jó téma.
Szeretem a vásárlói kártyákat, mert ténylegesen visszaad aprópénzeket, ami éves szinten akár 30-40 ezer Ft is lehet.
S ez pontos számítás.
A vásárlási ösztökélő erő azokra biztosan él, akik nem tudatosak, akik össze-vissza mindent megvesznek.
Amikor szóba került ez a téma, amikor ezt a témát láttam a leveleim közt felhozni, örültem, mert számomra nagy segítség, mivel van egy olyan rendszer is, mely nyomonköveti a költekezéseket, s ebből sikeresen láthatóak a költekezések egy része. Ez azoknak lehet érdekes, akik szeretnék a rögzítetlen, eseti költekezéseiket is nyomon követni. Amit ezen a rendszeren keresztül vásárolgatok, azt nem kell felirogatnom már.
Az adatok megadásával kapcsolatban az a véleményem, hogy az a pár levél gyorsan-könnyen törölhető, de akár még értéks infót is hozhat. Van ali azt hozza fel erre, hogy az Apeh (Nav?) láthatja a vásárlói forgalmat. Válaszom: éljünk becsületesen, s nem fog minket rángatni az Apeh, illetve a fentemlített vásárlói közösség Svájci, s nem hiszem, hogy számon kérheti a az Apeh adott céget, hogy mekkora forgalmat generált adott évben adott vásárló…
Nekem eddig csak pozitív a tapasztalatom.
Sziasztok,
Szerintem ebben is, úgy, mint a legtöbb dologban nincs jó vagy rossz, “csak” egy jelenség, amit használhatunk bizonyos módon, mértékkel – ki semennyire, ki függően és persze lehet a kettő között is.
A DM-es példa jó, mert ugye sok helyen átvette a régi vegyszereket árusító boltok szerepét. Annak ellenére, hogy nem nagyon van konkurenciája, nem rosszak az árai és sampont, fogkrémet, papírzsepit kell venni valahol, ha meg lányok is élnek a családban, egyéb dolgok is bekerülnek a kosárba, amik nem impulzusvásárlások, hanem viszonylag önálló személyes igények (ez mondjuk más tészta, hogy mennyire önálló az ember döntéseiben).
Szóval, ha úgyis vásárolok valahol, akkor tudatosan, tervezve, tartva a tervemet, szerintem simán kihasználhatom a pontgyűjtést, ha utána kapok 15 plusz százalékot. Ha ez olyan csáberő lenne, ahova amúgy nem járnék, az nálam más ítélet alá esik – a valódi szükséglet megítélése szerintem eléggé alapvető készség kell, hogy legyen, ha az ember a “maga útját” járja. 🙂
Az adat-kérdés is érdekes téma. Én sem adom meg fűnek-fának az adataimat, de tudom, hogy bekerült már pár ilyen marketing-adatbázisba, kezelem is a helyzetet: nem zavar, tudom, látom az apró betűs alsó részen, hogy mi a helyzet. Érzékeny adatot lehet, hogy adatvédelmi elvek szerint tényleg gyűjtenek rólam, de az életem nem azon fog fordulni, hogy kiderül-e, hogy 8 évvel ezelőtt óvszert vettem valahol. Ha emiatt aggódnék, akkor attól tartok több időt és energiát vinne el az aggodalom és a bóják kerülgetése, mint amennyi bajtól esetleg megóv az, hogy kívül maradok minden marketing-rendszeren. Ez is egyéni dolog: kinek mi a fontos, arra szánja az időt. Önállónak, függetlennek lenni értékes élethez vezető elv, de simán el tudom képzelni, hogy az adataim védelme is függőséget okozhat ha ráparázok erre a jelenségre. 🙂
Szép napot!
Teljesen egyetértek, nekem sincs semmilyen pontgyűjtőkártyám, mégha ezért furcsán néznek rám.